Tegnap lomtalanítás volt nálunk. De jó lenne, ha a lelkünket is tudnánk időnként "lomtalanítani". Ha meg tudnánk szabadulni minden negatív dologtól,nem hordoznánk magunkkal sok sok éven át.
Nem használtam ki az alkalmat, nem tettem ki párom, számomra értéktelen dolgait. Még nem megy. A szekrényben ott maradtak a ruhái, kabátjai. Rengeteg szerszám, dolog, amiről fogalmam sincs mire használható. Állítólag én voltam "gyűjtögető", de amit elraktam, annak látom értelmét, tudom, rövidesen szükség lesz rá. Ezekre?
Lomtalanítás: kiraktak sok mindent, mert arról szólt az értesítés elviszik, autógumit, sittet, maradék festéket, szóval mindent. A fiúknak nem szóltak erről! Most tele az utca használt gumival, építésből visszamaradt dolgokkal. Siralmasan néz ki a környezet. Mikor kerülnek el innen?
Pont úgy, ahogy a lelkünk mélyén is megmaradnak mérgező dolgok. Senki nem tud megszabadítani tőlük! Keresem az alternatív megoldásokat, hogy végleg eltüntessem! Szeretnék csak a szépre, jóra emlékezni, nem a gondokra, nehézségekre.
Lehet, nem véletlen, hogy ezek megmaradnak? Talán azért nem szabad elfelejteni, nehogy legközelebb ugyan ebbe a csapdába lépjek? Csak így lenne értelme.
Érdemes kiírnom a gondolataimat, más megvilágítást ad olykor.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése