Tévedés

A téli erdőben az öreg macska indul hazafelé a vadászatból. Mai vadászata sem volt sikeres, mióta párjával külön utakon járnak, gyakran előfordul. Már feljött a nap, szemét elvakítja a fény, messze van még otthonától. Töpreng, érdemes hazamennie, vagy pihenjen meg útközben?
Ahogy pihen a téli szélzúgásban egy hangot hall. Vaksi szemével, rossz fülével figyel, honnan jöhet ez a hang? Mintha társa lenne, aki segítségért esdekel. Meglát egy tüskés ágakból összetákolt vackot, onnan jönnek a hangok. Pihen egy sort, erőt gyűjt, majd nekiáll kiszabadítani a másikat. A tüskék szúrnak, a fény vakít, a szél zúgásától nem érti a másik jelzéseit. Fáradt, aludni kellene, de ott a másik, elzárva a külvilágtól! Rövid szünet után folytatja munkáját, hisz szeretné a társát kiszabadítani. Fáradhatatlanul dolgozik egész nap. Az idő múlik, a szél is elül, egyre jobban hall. Lassan a nap is lebukik az égalján, kezd jobban látni. És akkor észreveszi, mivel töltötte egész napját. Azt hitte, a tüskék fogságából szabadítja ki a másik macskát, de nem! A kuckó mélyen egy félig éber, félig dermedt sün csücsül. Ahogy hozzáér, rögtön összegömbölyödik. És ő azt hitte, a tüskék tartják fogva a másikat!
Néznek egymásra, kérdőn, ki is a másik?
A macska:- tehát a másik ezt szerette volna tudatni? Csak ő volt süket és vak? Most haragudjon? Támadjon a másikra? Hisz megzavarta! A sünnek kellene haragudni! Pedig már megkedvelte, gondolta az éj leple alatt együtt indulhatnak vadászni. Társra talált.
A sün:- ki az, aki meg merte zavarni téli álmát? Ő visított, a másik miért nem értette meg? Többször is jelezte, nem kell a segítség! Még nincs itt a tavasz, alhatna tovább.
Ül szomorúan, most mi legyen? Indulhat vadászni egyedül, vagy vele együtt? Esetleg visszaépíti a menedékhelyét, és várja a tavaszt. Vajon mire gondolt a másik? Mit szeretne? Csak ül és töpreng. Nehéz a döntés!

Filoména

A csöpp ország uralkodója születésnapja és a közelgő karácsony alkalmából országa lakóinak lakomát rendezett. Nem született királynak, csak a véletlen tette azzá, jókor volt jó helyen. Alattvalói szerették, tisztelték. A környező birodalmak is elismerték jóságát, tisztességét. Soha nem bántották apró államát. Bárkit befogadott a szeretet jegyében, lehetőséget adott mindenkinek a boldogulásra.
Épp a lakoma idején járt erre Filoména, aki a sötétség birodalmából menekült, ahol kihasználták, megfosztották. Jött erőt gyűjteni, hisz hallott már e pici honról. Gondolta, itt neki is teremhet babér, megszedheti magát. A szeretet nem tartozott erősségei közé, inkább a gonoszság, mások kihasználása. Úgy gondolta itt majd szert tehet néhány elárvult lelkekre, hiszen mindenhol találni sérült, kihasználható embereket.
Gondosan készült a vacsorára. Felvette legjobb ruháját, kölcsönkért bundáját. Igyekezett a legszeretetreméltóbban kinézni. Lemosta magáról a sötétség birodalmának minden árulkodó jelét.
Amikor megérkezett, felmérte a terepet, lehet-e itt lelkeket gyűjteni, melyek erősíthetik, szolgálhatják Őt. Rögtön látta, a király és családja sebezhetetlen, szeretik, óvják egymást. Varázserejével ezt a szeretetet megkötötte, csak a családtagokra tudta kiterjeszteni a király. Alattvalóit nem tudta megvédeni.
Filoména örült, már látta, kiknek a lelkét fogja elrabolni, senki nem állhat az útjába. Önelégülten nevetett magában. Megközelítette az első áldozatát. Szegény özvegyasszony egyedül maradt, gyermeke nem volt, rokonai hamar kihaltak mellőle, nem régen jutott özvegységre, hiányzott neki a társ, a szeretet. Még nem találta meg helyét az új körülmények között. Épp ideális lesz!
Megközelítette, körbe udvarolta, azt hitte, már meg van, mikor hirtelen erőt érzett a nőből kisugározni. Nem engedte magát! Honnan kaphatott segítséget? Nem találta. Bosszúsan elindult másik lélek után, hisz szüksége van rá, minél előbb, ereje fogytán volt már, muszáj erősítenie!
A következő beteg ember a kórházból jött, még gyenge volt, fáradt. Ő az ideális! Megközelítette, becserkészte. Végre! Neki nem lesz ereje ellenállni! De nem! Újra itt az erő! De honnan? A király nem lehet! Családja sem! Honnan, merről jön a szeretet? Ki küldi az embereknek? Nem találta. Figyelte, ki lehetne a következő jelölt? Ekkor érezte meg azt az apró erőt! Ott… de hiszen ez Friderika, régi ellenlábasa.
Valamikor együtt kezdték a varázsló iskolát. Friderika a szeretet hatalmával oldott meg mindent, Filoména a gonoszság erejét használta. Már ott vitába keveredtek egymással, neki távoznia kellett, hisz mesterei is megismerték gonoszságát. Akkor került a sötétség birodalmába. És újra harcot kell vívnia? Most, mikor ennyire kevés az ereje? Legalább erősödött volna. Most már nincs visszaút, meg kell vívni ezt a csatát!
Hiába közelített bárkihez, Friderika szeretete védőburokként borult rá. Lehetetlen itt győznie!
Elgondolta, összes energiáját elszívja, csak megsemmisítse őt, ha ez sikerül, az utolsó, maradéknyi csöpp erővel összegyűjtheti a lelkeket, akkor már senki sem fogja védeni Őket. Egyre közelebb és közelebb került hát régi ellenségéhez. Érezte az erőt, a mindent elsöprő szeretetet. Mikor melléért, várt az összecsapásra. Felvértezte magát, erőt elszívni, de egy csöpp tartalékot megtartani, hogy újra kezdhesse életét.
Friderika felismerte, rámosolygott, de nem szállt harcba vele. Hiába ingerelte, nem.. és nem!
Mikor már csak kevés ereje maradt, ellenfele odament hozzá, és így szólt:
- Filoména! Tudom ki vagy, emlékszem még Rád! Tudom, milyen célt tűztél magad elé!
Most a szeretet ünnepe jön, ilyenkor nem harcolok senkivel. Megvédem a többieket, de kárt nem teszek senkiben. Kérlek, menj vissza barlangodba, itt Neked most nem terem babér. Nem bántalak, csak menjél el.
Kénytelen volt visszakozni, csak a gyűlölete erősödött, de belátta, gyengén nem tud mit tenni.
Friderika továbbra is figyelte a jelenlévőket, számolatlanul osztotta szeretetét, amely nem fogyott, egyre több és több lett. Erősödött, hogy ellenségében sem tett kárt. Nem tehetette, hisz a szeretet ünnepe közeledett, ilyenkor a gyűlöletnek nincs keresni valója az embere között!

A görény és a rózsa

Az erdő sürüjében Görényékhez új lakó érkezett! A család nagyon örült az új jövevénynek, kényeztették, szeretgették! ....Vagy nem? ....Ki tudja? ..... Minden esetre, mikor felnött rettenetesen nehéz, mogorva valaki lett belöle. Nehezen viselte, hogy mások illatosak, színesek. . de legalábbis MÁS-ok. Ahogy negativ kritikát kapott, ideges, mérges lett, egyre több és több "illatot" ,szagot engedett magából. Aki tehette, kerülte. Csak néhány társa volt, aki elviselte. ......Soha nem szerette a virágokat. ......Nem tudott mit kezdeni velük.
Egyszer betévedt egy virágos kertbe és meglátta a rózsát. Hát csak nézte, ...nézte,.... próbálgatta. Illatos.... színes....és nem hajbókol elötte! A virág nem volt már egy mai hajtás, tisztában volt magával. Aznap vagy fáradt volt, vagy csak rossz hangulatban, de ő is nehezen viselte a negativ kritikát. Kicsit piszkálgatták egymást. Mondhatta volna, csak a többiek nevében teszi, de öszintén, a lelke mélyén tudta, saját maga miatt nem hagyja , hogy sárba tiporják. A görény nekiment, a tüskék kissé megtépkedték.... Még mindig illatozik?.... Akkor megint hozzádörgölödzött,...... legyen a virág is bödös! .....Ugyan megtépkedte a bunádját, de már érezte, a saját illatát rajta, látta néhány levelét sikerült letörni, sőt a tüskékből is kitört néhányat. ....Úgy gondolta, jó munkát végzett! ...Ezek után a rózsát sem fogja senki szaglászni, csodálni!
A rózsa csak nevetett magában, már tudta: nem tart sokáig az állapota, hisz a hajnali harmat, az esti eső pillanatok alatt megtisztítja a szagoktól, a szennytől..! A néhány törött hajtás helyett erősebb, egészségesebb hajtások fejlödnek!...... Nem veszített semmit! .........Csak erösödött!

A hídon

A sűrű sötét ködben a lány megy a hídon. Fejében a gondolatok kavarognak. Most mit tegyen? Nem érti, nem tudja! Ő, aki mindig mindent végig gondolt, megtervezett. Elérkezett egy pontra, ahonnan nem látja a tovább vezető utat. Áll a híd közepén, nézi az alatta gomolygó vizet, és töpreng. Hogy jutott idáig? Minden olyan szépen indult, azt hitte, végre boldogan élhet, de nem. Sikerült hatalmas káoszt teremtenie. A fejében legalább akkora a kőd, mint a hídon. Hideg van, fázik. Kabátjába burkolózva lépdel céltalanul. A szeméből sűrűn patakzanak a könnyek. Megáll a híd közepén, nézi a hívogató habokat. Gondolkodik! Ugorjon, vagy ne?A híd másik végén egy idős asszony lépdel, hangulata, mint az idő. Tétova, töprengő. Fáj az élet. Az élet, mely sosem volt egyszerű. Kifelé mutatta, minden rendben, hatalmas boldogságban él. Csak Ő tudta és talán párja, hogy mindez álca. Más van a színfalak mögött. Talán magának sem merte bevallani, kudarcot vallott. Mindez mikor kezdődött? Jó lenne tudni! Szerelmes volt! Nagyon! Bármit elnézett férjének, megmagyarázta, minden úgy jó, ahogy van. Titkon, lelke mélyén talán érezte, mindez nem igaz, de elhitette önmagával. Felnevelte gyermekeit, felnőttek, saját életüket élik. Rádöbbent, már nincs közös cél, mely társa mellett tartja. Mindenki járja a maga útját, a másiknak már nem jut hely. Lépdel a hídon, hogyan tovább? Legegyszerűbb lenne véget vetni a kínoknak. Oly hívogató az alatta hömpölygő víz.Hirtelen meghallja a gondolatokat: -Miért nem enged elmenni? Mi az, ami összeköt Vele? Szeretném kevésbé bántani, de nem megy! Nem enged! Hogyan tovább? Már csak a víz marad?Az asszony felnéz, és a gomolygó ködben megpillantja a lányt. Nézi,…. Ismerős valahonnan. A gondolatok…….igen, a lány gondolatait hallja! Figyel Rá! És rögtön megérti, ugyan arra gondol, mint ő. Ugrani készül! Nem, ezt nem hagyhatja, hisz még oly fiatal! Előtte az élet, nem lehet ennyire elkeseredve! Látja, ahogy készül átvetni magát. Még egy pillanat és megteszi! Önkénytelenül is a lányhoz lép, csendben vállára teszi a kezét, lassan, nehogy megijessze. A lány ránéz, és hirtelen mindketten megrémülnek. Hisz ez saját maga! Ez hogy lehet? Ezért hallja a gondolatokat? Saját magával nézne farkas szemet? Néznek egymásra, és nem értik a helyzetet. Mindez, oly furcsa, annyira hihetetlen! Ugyanaz a nő fiatalon és öregen? Létezik ilyen? Csak néznek egymás szemébe, és hallják egymás gondolatait, érzik érzéseiket! Együtt a fiatal erő és az idős bölcsesség! Ugrani? Vagy visszatartani a másikat? Önmagamat? Racionálisan, muszáj a másikat visszafogni, egyébként hogy lehetne önmagunkkal szembenézni? Nem, egy férfi miatt sem szabad a jövőt eldobni! Fogják egymás kezét, lassan elindulnak, le a hídról. Minden lépéssel közelebb kerülnek egymáshoz. Mire a híd végére érnek, már csak egy asszonyt látni, aki épp most nyerte meg az életet!

Csirip és Mirip

Csirip és Mirip annak idején együtt koptattál az iskolafa ágait. Együtt készültek fel az életre. Csirip gyengének érezte magát. Jó barátja volt Mirip, de tényleg csak barát. Társnak egy erős verebet képzelt, nem olyat, akit neki kellene segíteni. Mindketten fiókák voltak még!

Telt múlt az idő, felnőttek. Sokáig nem veszítették egymást szem elöl, de mindkettőnek társa volt, akinek odaígérték magukat. Csirip másik erdőbe költözött, időnként még visszagondolt iskolai éveire, szép emlékek voltak!

Történt, hogy a régi verébosztály találkozót szervezett. Mirip úgy gondolta, az Csirip nélkül nem lenne az igazi, ezért elrepült a másik erdőbe, hogy megkeresse régi barátnőjét. Nem adta fel! Addig- addig kutatott, míg rátalált. Nagy volt a boldogság, ott folytatták, ahol évekkel ezelőtt abbahagyták, barátságuk megmaradt.

Egy idő után rájöttek, ez már több! Fellángolt a szerelem közöttük. De mindkettőjük társa beteg volt, egyik sem akarta elhagyni. Ezért csak titokban örültek egymásnak.

Viharos szelek fújdogáltak, ami Miripet igen messzire repítette. Még utolsó csipogással búcsút mondtak egymásnak, visszaadva a másiknak a szabadságot! Legalábbis így hitték. Mirip sokáig küzdött, hogy otthonába újra visszatérhessen, egy idő után sikerült is.

Csirip az élet nehézségei közepette már másik barátot talált, akire nagy szüksége volt. Ezt közölte Mirippel, mikor visszatért.

Nem akarta tudomásul venni! Szerette volna visszakapni régi társát! Miért volt ennyire csapodár? Igaz, elengedték egymást, de mégis!

Harcolni kezdett érte. Végre leültek megbeszélni közös dolgaikat. Mindig szomorú, ha egy szerelemnek vége szakad. Megegyeztek, barátságuk megmarad, de a szerelemnek vége! Csiripnek fontos volt, ne haraggal váljanak el, Mirip talán abban reménykedik, később még visszakaphatja barátnőjét, még lehet belőle újra társ. Most a barátságnál tartanak. Folytatás? Még alakul!

Csip és Csirip

Hol volt, hol nem volt, fent a kerek hegy közepén állt egy vén tölgyfa. Egyik ágán vert tanyát Csirip. Szegény, nagyon elhagyatottnak érezte magát. Egyszer arra járt Csip. Megtetszett neki Csirip, milyen aranyos, kedves...... És milyen szép fészekben lakik! Csirip nagyon megörült neki, végre nem lesz egyedül, neki is lesz társa. Jöhetnek a fiókák! Rövidesen megérkezett az első. Csip és Csirip boldog volt, együtt járták a környéket, boldogan röpködtek. Csirip boldogságához csak az újabb fióka hiányzott. Csip kezdett a szárnyalásnál lemaradozni, egyre nehezebben követte párját. Csirip ilyenkor megvárta, jó falatokkal etette, hogy újra erőre kapjon. Csirip egyre erősebbnek érezte magát, tudta, időnként be kell várnia társát, kicsit erősíteni, hogy újra együtt szárnyalhassanak. Megérkezett a második fióka. Milyen boldogok voltak! Csirip újabb szárnyalásba kezdett, fiókai követték. Nem vették rögtön észre, Csip bizony elmaradt a közelükből, egyre nehezebben tartja az iramot. Talán Csirip hibája is volt, de már nem csak párjával foglalkozott, fiókáit nevelte az életre. Figyelmét megosztotta párja és gyermekei között. Csip időnként lemaradt, erőt gyűjtött, igyekezett párját követni. Utolérte végre, de Csirip újabb repülésbe kezdett. Fiókák felnőttek, már külön utakon jártak. Ekkor döbbent rá Csirip, hol a társa? Fent, a nagy fa tetején figyel, várja, vajon merre lehet?Egyszer csak a bokrok alján felfedezi. Ott van! Lemegy hozzá, segíti, hogy feljussanak saját fészkükbe. Csirip ekkor veszi észre, fészkét túl magasra építette, társa már nem tudja követni a magasságokba, de ő sem akar már a bokrok mélyén élni. Hatalmas választás előtt áll, vagy elhagyja társát, hogy szabadon szárnyaljon, vagy lemond álmairól, csak hogy párjával maradhasson. Lemegy Csip mellé, kíváncsi, Ő mit szeretne? De párja mérges, haragszik, eltaszítja magától. Csirip döntött, nem elég, hogy nem engedik szárnyalni a fellegek közé, már nem is szeretik, dühösek rá. Őt hibáztatják a másik gyöngesége miatt? Tudja, már nem sokáig szárnyalhat, de azt a kis időt még szeretné élvezni. Fájó szívvel, könnyes szemmel búcsúzik Csiptől és indul az ismeretlen magasságokba. Határ a csillagos ég !

Értelem vagy érzelem?

Az asszony ott állt a válaszút előtt. Ideje lenne dönteni, melyik úton induljon az értelem vagy az érzelem útján. Nehéz döntés!
Hátra néz, élete romokban. Gyönyörű vára az előbb omlott össze. Évekkel ezelőtt, hatalmas munkával felépítette, és most sehol sincs. Nem első eset, hogy komoly gondok vannak, de ekkora, még soha sem volt. Áll és nézi, ahogy vára alól kifogyott az alap, majd összedőlt. Most derült ki, annak idején rosszul választott. Élete várát hazugságra, homokra építette. Bár erős alapokon állt, cölöpjeit szeretetből kovácsolta, az idők bizony nyomot hagytak rajta. Évek alatt a szél, a víz elvégezték alattomos munkájukat. Egy ideig lógott minden a levegőben, most viszont vége, nincs többé.
Ott áll a válaszút előtt. Két lehetősége van, vagy indul nagybátyjához, Értelemhez, vagy nénjéhez, Érzelemhez. Mindkettőt szereti, választani mégis nehéz.
Apja megtanította,- minden döntés előtt alaposan mérlegelj! Az értelem vezesse minden döntésedet!
Anyja megtanította –Szemléld a világot mosolyogva, hallgass az érzelmeidre! Döntésedet a szeretet irányítsa!

Hanga áll az út előtt. Dönteni kell! De hogyan? Kire hallgasson? Apjára vagy anyjára?
Értelem nagybátyja mindig, mindent ésszel ért el, soha nem volt egy szerelmes pillanata sem. Kevés szeretetét nagyon nehezen tudta kimutatni, mégis szerette, hisz oly sok mindenre megtanította. Szerencséje volt, ami hiányzott belőle, nagynénje oldalán megtalálta. Mindig a szeretet jegyében döntött. Sokszor megbántották, mégsem haragudott senkire, mindenkiben talált szeretni valót.
Apja szavai jutnak eszébe: -Döntés előtt mérlegelj!
Végig gondolja hát egész családja történetét.

Apja módos legény volt, bár igen nehéz természetű. Családi hagyományok szerint, nagyanyja nagyon szeretett egy fiatalembert, aki a háborúban meghalt. Rossznyelvek szerint nem a fiút, csak a vagyonát kedvelte, mivel halála után az életben maradt fiútestvér felesége lett. Soha sem szerették egymást, mégis két gyermekkel ajándékozta meg urát. Gyerekeit szeretet nélkül nevelte, soha nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Így lett Hanga apja nehéz természetű.
Győzött az értelem!

Anyja sok gyermekes, szegény családban született. Édesapja éjt nappallá téve dolgozott, hogy népes családját eltarthassa. 7 leánygyermeket neveltek békességben, szeretetben, igaz nagy szegénységben. De szerették egymást, mindenen megosztoztak. Gyakran éhesen, de mosolyogva, egymást becézgetve tértek nyugovóra.
Egyszer egy gazdag rokon az apa elé állt.
- Te sógor, nekünk az asszonnyal soha sem született gyermekünk, hagy neveljük mi egyik lányodat, megadunk neki mindent, mintha saját gyermekünk lenne.
-Ne haragudj, de ezt te sem gondolod komolyan! Melyikről mondjak le, hisz mindegyiket egyformán szeretem. Az egyiket mert dolgos, a másik kedves, harmadik csodálatosan énekel. Mindegyiknek meg van a maga tehetsége. Hogy mondhatnék le bármelyikről is?
Győzött az érzelem!
De a gazdag rokon nem törődött bele a válaszba. Ha nem adja az apja, majd meggyőzi a gyereket! Így is tett. Addig addig édesgette a gyerekeket, míg az egyik apja elé állt.
-Édesapám! Én szeretnék Jani bácsiék gyereke lenni!
Elszomorodott nagyon, de mivel szerette lányait, minden kívánságukat teljesítette, ha tudta; elfogadta hát döntését is.
-Fájó szívvel engedlek el, bár lehet, hogy könnyebb életed lesz. De tudd, ha nem érzed jól magad, ide bármikor visszajöhetsz, hisz szeretünk!
Győzött az értelem!
Sajnos az apának lett igaza, a lány hamarosan rádöbbent, inkább otthon szegénységben, de szeretetben, mint idegenben, gazdagságban, szeretet nélkül.
Győzött az érzelem!

Az évek teltek, múltak. Hanga apja megnősült. Szeretet nélkül, csak a vagyonért. A lánnyal szép hozományt kapott, amire építeni akarta jövőjét.
Győzött az értelem!
Azonban rövid időn belül kiderült, ez a házasság nem fog működni. Apja első betegsége idején az asszonyka gyorsan távozott, új szeretőt keresve, akinek könnyebb természete van, jobban dédelgeti. Elhalmozza szeretettel.
Győzött az érzelem!

Újabb évek következtek, míg a nagyvárosban találkozott Hanga megkeseredett apja és mindig mosolygós, csupa szeretet anyja. A férfi nem tudta érzelmeit kimutatni, de a lány biztos volt abban, szeretetével meggyógyíthatja a férfit, együtt boldogan élhetnének. Addig küzdött a szerelméért, míg győzött az érzelem!
És Hanga anyjának igaza lett, együtt békességben éltek. Rövid időn belül az ég megajándékozta őket egy gyermekkel. Így született meg Hanga.
Szülei közösen, hosszas tanakodtak,-milyen nevet adjanak lányuknak?
Hanga a nehéz körülmények között élő, szívósan kapaszkodó, apró virágú növényről kapta nevét. Igyekeztek úgy nevelni, hogy minden körülmények között megállja helyét. Tanítsa a szeretetet és meggyógyítsa a betegeket. Apja a komoly munkára, gondolkodásra tanította. Anyja a szeretetre. Így lett mosolygós, minden embert szerető lányka, aki látta ki mennyire gyarló. De mindenkiben megtalálta a legapróbb jó tulajdonságot is.

Mikor felnőtt, találkozott azzal a fiúval, akivel elképzelte életét. Párja, szintén nehéz ember volt, de már tudta, hogy kell bánni vele, hisz apja mellett elsajátította ezt a tudományt. Egyébként is, mindig, mindenkiben rálelt a jóra is. Biztos volt abban, most megtalálta társát, akivel leélheti életét. Az apa tiltakozott, az anya szurkolt, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Tudták, a szeretetnek hatalmas ereje van. Mindent legyőzött az érzelem!
Az életük csodálatosan indult, rövid időn belül megszületett első gyermekük. A lány boldog volt, minden percét betöltötte a szerelem. Bár közös életük időnként döcögött, Hanga segítette társát, együtt haladtak az úton. A férfi időnként lemaradt, a lány bevárta és együtt mehettek tovább. Lehet, itt kezdődtek a bajok? A férfi egy idő után belefáradt, hogy mindig felesége után kullog, a lány talán nem figyelt eléggé, de tény, elmaradtak egymástól. Soha nem szólt a lánynak lassítson! A távolság évről évre nőtt közöttük. Közös váruk már ingott, csak Hanga toldozgatta, foltozgatta, és elérkezett az a pillanat, amikor egy erős vihar mindent romba döntött.
A lány ebben a pillanatban teljesen egyedül volt, nem találta társát, kitől kérjen most segítséget? Áll a viharban, erős szél cibálja haját, szemébe ver az eső, és ő ott áll, kiszolgáltatva a természet erőinek. Indulni kéne, de merre? Lesz még ereje felépíteni új várát?
Lesz még, akiben valaha meg tud bízni? Jár még neki szerelem?
Eddig nyerésre állt az érzelem.
Most vajon ki győz, Értelem vagy Érzelem ?

Önéletrajz...kicsit rendhagyón

Születtem anno… Angyalföldön, tehát egy angyal vagyok!
Apám rendőrből lett jogász, de közben csak szülőnő nem volt. Anyám vidéki lányból vált mosómesterré,.... tehát génjeimben hordom a fejlődőképességet.
Korán budai lány lettem. Gyerekkoromat a János kórházban töltöttem,..... nem, mint beteg! Édesanyám ott dolgozott. Valószínűleg ekkor fertőzött meg az egészségügy.
Iskolámat ... kezdtem, másodikban csak azért nem buktam meg, mert másik iskolába vittek. Későn értem. Viszont nyolcadikban, csak a matematika és testnevelés miatt nem lettem kitűnő. Makacs voltam-vagyok. Majd én bebizonyítom! Tehát középiskolában matek 5.
Mai napig szeretem a számokat. Soha nem vernek át, 2x2 mindig 4.
Apropó 4. Négy évet ültem a Markó utcában, ........mint a szakközépiskola tanulója. Félreértések elkerülésére!
Gyerekkoromat a Hármashatár-hegyen töltöttem. A mai napig imádok kirándulni, túrázni. Kedvenc helyem a Csákvári tanösvény teteje-ahogy elterül a lábam alatt a környék, az egy csoda! Ha hinnék a lélekvándorlásban, azt mondanám, előző életemben, erdőben bujkáló gyógyító boszorkány voltam. Szeretem a természetet és az embereket.
Páromat érettségi előtt ismertem meg. Szerelem első látásra- lila köd 20 évig. Orvosi egyetem ugrott, főiskola helyett, csak gyorstalpaló. Komolyan örülök, hogy nem lettem orvos, a főiskolát meg elvégeztem 2 gyerek mellett.
Mi is a szülői házban kezdtük, de apám kapcsolatai révén lakáshoz jutottunk. Azóta is abba a lakótelepi lakásban élünk. Hová lett a fejlődőképességem? De nem érzem panel prolinak magam!
Már 20 éve egy helyen dolgozom. Azt hiszem, ez bizonyítja hűségemet.
Milyen vagyok valójában? Tipikus ikrek. Jellemző rám a kettősség.
Szeretem az embereket. Mindenkiben van valami szép és jó. Bár néha sokáig kell keresni! A butaságot még valahogy elviselem, de a rosszindulatot nem tűröm el! Igyekszem mindenkit meghallgatni, nem fontos, hogy velem egy véleménye legyen. Tiszteletben tartom az övét, csak ne kelljen magamévá tenni. Minden érdekel, sokrétű vagyok. Néha elkap a gógyizás, olyankor kívülről figyelem magam. Örökös harcban áll nálam az értelem és az érzelem. Talán ezért tartanak erős nőnek? Pedig ha tudnák, mi zajlik bennem? Született optimista vagyok, állítom, minden rosszból lehet tanulni.