Voltunk Balatonon rendbe tenni a kis vityillót. TV épp nem volt, ezért anyukám rendkívüli történelem órát tartott. Fiam is lent volt és nagy érdeklődéssel hallgatott. Anyai nagyszüleimről semmit sem tudott. No én is nagyon keveset. Nagyapám születésem előtt 1 évvel halt meg. Kiderült épp a miskolci bányában dolgozott, mikor baleset érte. Soha többé nem gyógyult fel. Nagymamám 1 évvel később ment utána. Születésem előtt 1 héttel temették. Anyukám már nem lehetett ott, mindenórás volt.
Szüleim augusztus 20-i utcabálon ismerkedtek meg. Apám már elvált előző feleségétől, épp jogot tanult esti egyetemen, mellette dolgozott. Róla kiderült, hogy a II. világháborúban munkaszolgálatos volt. Nem egészen értettem, miért kellett egy családnak bújtatni, de ott a lányt Sárának hívták. Mikor hazaért, nagyanyámnak mondta, szeretné ezt a lányt feleségül venni. Apai nagyanyám fura szerzet volt, ő már eldöntötte a szomszéd faluban élő Katit kell elvennie. Apám elfogadta az akaratát, nem sokáig volt együtt a feleségével. De lett ebből a házasságból egy bátyám.
Szóval utcabál, beszélgetések, apám már értett a joghoz kissé, tehát elintézte, hogy nagyapám a bányától kapjon kártérítést. Abban az időben nagy összegnek számított amit kapott. A család jogi dolgaiban is segített. Szüleim szerelemből vagy csak hálából?- nem tudom- de összeházasodtak. Pesten éltek, nagymamám már egyedül a lányokkal lent Szabolcsban- a világ végén.
1956. felfordulás, apám segély szállítmányokat hozott a városba többször is.
Kiderült, miért nem Amerikában születtem: Már írtam, nagyapám 3 testvére is kint élt. Mariska nénémmel tartották a kapcsolatot, küldött csomagokat, anyagilag is segítette öccse családját. Amikor nagyapám meghalt, még több segítséget küldött.
Tehát 1956. október vége-november eleje. Épp Bécsbe kellett menni gyógyszerekért. Apám mondta, készítse össze a legfontosabb dolgokat anyám, mert ők nem jönnek haza. Irány Amerika, Mariska néném. Levél apai nagyszülőknek, anyai nagymamának, bocsájtsák meg, de menni kell. Főposta-levél szekrény- bedob. Alul kiesik, Na még egyszer. Apám bedühödött- MARADUNK!
Akkor már pocakban voltam, lehet nem is tudtak a létezésemről, talán sejtették? Apám elment, gyógyszer szállítmányt hazahozta. Közben történt tragédia. Apám mellett ült barátja, akit meglőttek, bele is halt. Ez volt apám utolsó útja, többé nem ment kocsival semmiért. Oldják meg másként, ő nem vállal több veszélyes utat!
1957- nagymamám meghalt. 4 lány maradt árván. Legidősebb nővér felnőtt, de lent maradt a "kicsikkel". Temetésen a rokonok már osztozkodtak, ki melyik lányt vállalja be? Beteg lány senkinek sem kellett, aki dolgozni tudott, nagy volt a vita, kihez kerüljön. Apám mindezt végig hallgatta. Döntött: fiatal felesége mellé vállalta a többi lányt is. Így lett nagycsaládos, 12 és 9 éves és egy beteg lány gyámja.
"Julis anyánk"- a legidősebb lány maradt a beteg Piroskával lent, intézték a ház eladást és amit még kellett. Iskolás lányok már Pesten kezdték a tanévet.
Apám munkahelyi kapcsolatai révén rövid időn belül 2 szobás, házmesteri lakást kaptak a társbérlet helyett. Szuterén, de 2 szoba! Ráadásul itt még kert is volt.
Ahogy a lányok nőttek, mind kirepültek. Saját családot alapítottak. Piroska otthonba került.
Apai nagyanyám nehezen emésztette meg a dolgokat. Nem az általa választott feleség, ráadásul a sok "gyerek". örökös vita, de végül bele kellett nyugodnia.
Gondolom máshol is voltak nehéz dolgok, de ez az én családom története. A lányok-ma már csak hárman- mindenben, mindig összetartottak. Mai napig is legalább hetente beszélnek egymással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése