A csöpp ország uralkodója születésnapja és a közelgő karácsony alkalmából országa lakóinak lakomát rendezett. Nem született királynak, csak a véletlen tette azzá, jókor volt jó helyen. Alattvalói szerették, tisztelték. A környező birodalmak is elismerték jóságát, tisztességét. Soha nem bántották apró államát. Bárkit befogadott a szeretet jegyében, lehetőséget adott mindenkinek a boldogulásra.
Épp a lakoma idején járt erre Filoména, aki a sötétség birodalmából menekült, ahol kihasználták, megfosztották. Jött erőt gyűjteni, hisz hallott már e pici honról. Gondolta, itt neki is teremhet babér, megszedheti magát. A szeretet nem tartozott erősségei közé, inkább a gonoszság, mások kihasználása. Úgy gondolta itt majd szert tehet néhány elárvult lelkekre, hiszen mindenhol találni sérült, kihasználható embereket.
Gondosan készült a vacsorára. Felvette legjobb ruháját, kölcsönkért bundáját. Igyekezett a legszeretetreméltóbban kinézni. Lemosta magáról a sötétség birodalmának minden árulkodó jelét.
Amikor megérkezett, felmérte a terepet, lehet-e itt lelkeket gyűjteni, melyek erősíthetik, szolgálhatják Őt. Rögtön látta, a király és családja sebezhetetlen, szeretik, óvják egymást. Varázserejével ezt a szeretetet megkötötte, csak a családtagokra tudta kiterjeszteni a király. Alattvalóit nem tudta megvédeni.
Filoména örült, már látta, kiknek a lelkét fogja elrabolni, senki nem állhat az útjába. Önelégülten nevetett magában. Megközelítette az első áldozatát. Szegény özvegyasszony egyedül maradt, gyermeke nem volt, rokonai hamar kihaltak mellőle, nem régen jutott özvegységre, hiányzott neki a társ, a szeretet. Még nem találta meg helyét az új körülmények között. Épp ideális lesz!
Megközelítette, körbe udvarolta, azt hitte, már meg van, mikor hirtelen erőt érzett a nőből kisugározni. Nem engedte magát! Honnan kaphatott segítséget? Nem találta. Bosszúsan elindult másik lélek után, hisz szüksége van rá, minél előbb, ereje fogytán volt már, muszáj erősítenie!
A következő beteg ember a kórházból jött, még gyenge volt, fáradt. Ő az ideális! Megközelítette, becserkészte. Végre! Neki nem lesz ereje ellenállni! De nem! Újra itt az erő! De honnan? A király nem lehet! Családja sem! Honnan, merről jön a szeretet? Ki küldi az embereknek? Nem találta. Figyelte, ki lehetne a következő jelölt? Ekkor érezte meg azt az apró erőt! Ott… de hiszen ez Friderika, régi ellenlábasa.
Valamikor együtt kezdték a varázsló iskolát. Friderika a szeretet hatalmával oldott meg mindent, Filoména a gonoszság erejét használta. Már ott vitába keveredtek egymással, neki távoznia kellett, hisz mesterei is megismerték gonoszságát. Akkor került a sötétség birodalmába. És újra harcot kell vívnia? Most, mikor ennyire kevés az ereje? Legalább erősödött volna. Most már nincs visszaút, meg kell vívni ezt a csatát!
Hiába közelített bárkihez, Friderika szeretete védőburokként borult rá. Lehetetlen itt győznie!
Elgondolta, összes energiáját elszívja, csak megsemmisítse őt, ha ez sikerül, az utolsó, maradéknyi csöpp erővel összegyűjtheti a lelkeket, akkor már senki sem fogja védeni Őket. Egyre közelebb és közelebb került hát régi ellenségéhez. Érezte az erőt, a mindent elsöprő szeretetet. Mikor melléért, várt az összecsapásra. Felvértezte magát, erőt elszívni, de egy csöpp tartalékot megtartani, hogy újra kezdhesse életét.
Friderika felismerte, rámosolygott, de nem szállt harcba vele. Hiába ingerelte, nem.. és nem!
Mikor már csak kevés ereje maradt, ellenfele odament hozzá, és így szólt:
- Filoména! Tudom ki vagy, emlékszem még Rád! Tudom, milyen célt tűztél magad elé!
Most a szeretet ünnepe jön, ilyenkor nem harcolok senkivel. Megvédem a többieket, de kárt nem teszek senkiben. Kérlek, menj vissza barlangodba, itt Neked most nem terem babér. Nem bántalak, csak menjél el.
Kénytelen volt visszakozni, csak a gyűlölete erősödött, de belátta, gyengén nem tud mit tenni.
Friderika továbbra is figyelte a jelenlévőket, számolatlanul osztotta szeretetét, amely nem fogyott, egyre több és több lett. Erősödött, hogy ellenségében sem tett kárt. Nem tehetette, hisz a szeretet ünnepe közeledett, ilyenkor a gyűlöletnek nincs keresni valója az embere között!
Épp a lakoma idején járt erre Filoména, aki a sötétség birodalmából menekült, ahol kihasználták, megfosztották. Jött erőt gyűjteni, hisz hallott már e pici honról. Gondolta, itt neki is teremhet babér, megszedheti magát. A szeretet nem tartozott erősségei közé, inkább a gonoszság, mások kihasználása. Úgy gondolta itt majd szert tehet néhány elárvult lelkekre, hiszen mindenhol találni sérült, kihasználható embereket.
Gondosan készült a vacsorára. Felvette legjobb ruháját, kölcsönkért bundáját. Igyekezett a legszeretetreméltóbban kinézni. Lemosta magáról a sötétség birodalmának minden árulkodó jelét.
Amikor megérkezett, felmérte a terepet, lehet-e itt lelkeket gyűjteni, melyek erősíthetik, szolgálhatják Őt. Rögtön látta, a király és családja sebezhetetlen, szeretik, óvják egymást. Varázserejével ezt a szeretetet megkötötte, csak a családtagokra tudta kiterjeszteni a király. Alattvalóit nem tudta megvédeni.
Filoména örült, már látta, kiknek a lelkét fogja elrabolni, senki nem állhat az útjába. Önelégülten nevetett magában. Megközelítette az első áldozatát. Szegény özvegyasszony egyedül maradt, gyermeke nem volt, rokonai hamar kihaltak mellőle, nem régen jutott özvegységre, hiányzott neki a társ, a szeretet. Még nem találta meg helyét az új körülmények között. Épp ideális lesz!
Megközelítette, körbe udvarolta, azt hitte, már meg van, mikor hirtelen erőt érzett a nőből kisugározni. Nem engedte magát! Honnan kaphatott segítséget? Nem találta. Bosszúsan elindult másik lélek után, hisz szüksége van rá, minél előbb, ereje fogytán volt már, muszáj erősítenie!
A következő beteg ember a kórházból jött, még gyenge volt, fáradt. Ő az ideális! Megközelítette, becserkészte. Végre! Neki nem lesz ereje ellenállni! De nem! Újra itt az erő! De honnan? A király nem lehet! Családja sem! Honnan, merről jön a szeretet? Ki küldi az embereknek? Nem találta. Figyelte, ki lehetne a következő jelölt? Ekkor érezte meg azt az apró erőt! Ott… de hiszen ez Friderika, régi ellenlábasa.
Valamikor együtt kezdték a varázsló iskolát. Friderika a szeretet hatalmával oldott meg mindent, Filoména a gonoszság erejét használta. Már ott vitába keveredtek egymással, neki távoznia kellett, hisz mesterei is megismerték gonoszságát. Akkor került a sötétség birodalmába. És újra harcot kell vívnia? Most, mikor ennyire kevés az ereje? Legalább erősödött volna. Most már nincs visszaút, meg kell vívni ezt a csatát!
Hiába közelített bárkihez, Friderika szeretete védőburokként borult rá. Lehetetlen itt győznie!
Elgondolta, összes energiáját elszívja, csak megsemmisítse őt, ha ez sikerül, az utolsó, maradéknyi csöpp erővel összegyűjtheti a lelkeket, akkor már senki sem fogja védeni Őket. Egyre közelebb és közelebb került hát régi ellenségéhez. Érezte az erőt, a mindent elsöprő szeretetet. Mikor melléért, várt az összecsapásra. Felvértezte magát, erőt elszívni, de egy csöpp tartalékot megtartani, hogy újra kezdhesse életét.
Friderika felismerte, rámosolygott, de nem szállt harcba vele. Hiába ingerelte, nem.. és nem!
Mikor már csak kevés ereje maradt, ellenfele odament hozzá, és így szólt:
- Filoména! Tudom ki vagy, emlékszem még Rád! Tudom, milyen célt tűztél magad elé!
Most a szeretet ünnepe jön, ilyenkor nem harcolok senkivel. Megvédem a többieket, de kárt nem teszek senkiben. Kérlek, menj vissza barlangodba, itt Neked most nem terem babér. Nem bántalak, csak menjél el.
Kénytelen volt visszakozni, csak a gyűlölete erősödött, de belátta, gyengén nem tud mit tenni.
Friderika továbbra is figyelte a jelenlévőket, számolatlanul osztotta szeretetét, amely nem fogyott, egyre több és több lett. Erősödött, hogy ellenségében sem tett kárt. Nem tehetette, hisz a szeretet ünnepe közeledett, ilyenkor a gyűlöletnek nincs keresni valója az embere között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése