Az asszony ott állt a válaszút előtt. Ideje lenne dönteni, melyik úton induljon az értelem vagy az érzelem útján. Nehéz döntés!
Hátra néz, élete romokban. Gyönyörű vára az előbb omlott össze. Évekkel ezelőtt, hatalmas munkával felépítette, és most sehol sincs. Nem első eset, hogy komoly gondok vannak, de ekkora, még soha sem volt. Áll és nézi, ahogy vára alól kifogyott az alap, majd összedőlt. Most derült ki, annak idején rosszul választott. Élete várát hazugságra, homokra építette. Bár erős alapokon állt, cölöpjeit szeretetből kovácsolta, az idők bizony nyomot hagytak rajta. Évek alatt a szél, a víz elvégezték alattomos munkájukat. Egy ideig lógott minden a levegőben, most viszont vége, nincs többé.
Ott áll a válaszút előtt. Két lehetősége van, vagy indul nagybátyjához, Értelemhez, vagy nénjéhez, Érzelemhez. Mindkettőt szereti, választani mégis nehéz.
Apja megtanította,- minden döntés előtt alaposan mérlegelj! Az értelem vezesse minden döntésedet!
Anyja megtanította –Szemléld a világot mosolyogva, hallgass az érzelmeidre! Döntésedet a szeretet irányítsa!
Hanga áll az út előtt. Dönteni kell! De hogyan? Kire hallgasson? Apjára vagy anyjára?
Értelem nagybátyja mindig, mindent ésszel ért el, soha nem volt egy szerelmes pillanata sem. Kevés szeretetét nagyon nehezen tudta kimutatni, mégis szerette, hisz oly sok mindenre megtanította. Szerencséje volt, ami hiányzott belőle, nagynénje oldalán megtalálta. Mindig a szeretet jegyében döntött. Sokszor megbántották, mégsem haragudott senkire, mindenkiben talált szeretni valót.
Apja szavai jutnak eszébe: -Döntés előtt mérlegelj!
Végig gondolja hát egész családja történetét.
Apja módos legény volt, bár igen nehéz természetű. Családi hagyományok szerint, nagyanyja nagyon szeretett egy fiatalembert, aki a háborúban meghalt. Rossznyelvek szerint nem a fiút, csak a vagyonát kedvelte, mivel halála után az életben maradt fiútestvér felesége lett. Soha sem szerették egymást, mégis két gyermekkel ajándékozta meg urát. Gyerekeit szeretet nélkül nevelte, soha nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Így lett Hanga apja nehéz természetű.
Győzött az értelem!
Anyja sok gyermekes, szegény családban született. Édesapja éjt nappallá téve dolgozott, hogy népes családját eltarthassa. 7 leánygyermeket neveltek békességben, szeretetben, igaz nagy szegénységben. De szerették egymást, mindenen megosztoztak. Gyakran éhesen, de mosolyogva, egymást becézgetve tértek nyugovóra.
Egyszer egy gazdag rokon az apa elé állt.
- Te sógor, nekünk az asszonnyal soha sem született gyermekünk, hagy neveljük mi egyik lányodat, megadunk neki mindent, mintha saját gyermekünk lenne.
-Ne haragudj, de ezt te sem gondolod komolyan! Melyikről mondjak le, hisz mindegyiket egyformán szeretem. Az egyiket mert dolgos, a másik kedves, harmadik csodálatosan énekel. Mindegyiknek meg van a maga tehetsége. Hogy mondhatnék le bármelyikről is?
Győzött az érzelem!
De a gazdag rokon nem törődött bele a válaszba. Ha nem adja az apja, majd meggyőzi a gyereket! Így is tett. Addig addig édesgette a gyerekeket, míg az egyik apja elé állt.
-Édesapám! Én szeretnék Jani bácsiék gyereke lenni!
Elszomorodott nagyon, de mivel szerette lányait, minden kívánságukat teljesítette, ha tudta; elfogadta hát döntését is.
-Fájó szívvel engedlek el, bár lehet, hogy könnyebb életed lesz. De tudd, ha nem érzed jól magad, ide bármikor visszajöhetsz, hisz szeretünk!
Győzött az értelem!
Sajnos az apának lett igaza, a lány hamarosan rádöbbent, inkább otthon szegénységben, de szeretetben, mint idegenben, gazdagságban, szeretet nélkül.
Győzött az érzelem!
Az évek teltek, múltak. Hanga apja megnősült. Szeretet nélkül, csak a vagyonért. A lánnyal szép hozományt kapott, amire építeni akarta jövőjét.
Győzött az értelem!
Azonban rövid időn belül kiderült, ez a házasság nem fog működni. Apja első betegsége idején az asszonyka gyorsan távozott, új szeretőt keresve, akinek könnyebb természete van, jobban dédelgeti. Elhalmozza szeretettel.
Győzött az érzelem!
Újabb évek következtek, míg a nagyvárosban találkozott Hanga megkeseredett apja és mindig mosolygós, csupa szeretet anyja. A férfi nem tudta érzelmeit kimutatni, de a lány biztos volt abban, szeretetével meggyógyíthatja a férfit, együtt boldogan élhetnének. Addig küzdött a szerelméért, míg győzött az érzelem!
És Hanga anyjának igaza lett, együtt békességben éltek. Rövid időn belül az ég megajándékozta őket egy gyermekkel. Így született meg Hanga.
Szülei közösen, hosszas tanakodtak,-milyen nevet adjanak lányuknak?
Hanga a nehéz körülmények között élő, szívósan kapaszkodó, apró virágú növényről kapta nevét. Igyekeztek úgy nevelni, hogy minden körülmények között megállja helyét. Tanítsa a szeretetet és meggyógyítsa a betegeket. Apja a komoly munkára, gondolkodásra tanította. Anyja a szeretetre. Így lett mosolygós, minden embert szerető lányka, aki látta ki mennyire gyarló. De mindenkiben megtalálta a legapróbb jó tulajdonságot is.
Mikor felnőtt, találkozott azzal a fiúval, akivel elképzelte életét. Párja, szintén nehéz ember volt, de már tudta, hogy kell bánni vele, hisz apja mellett elsajátította ezt a tudományt. Egyébként is, mindig, mindenkiben rálelt a jóra is. Biztos volt abban, most megtalálta társát, akivel leélheti életét. Az apa tiltakozott, az anya szurkolt, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Tudták, a szeretetnek hatalmas ereje van. Mindent legyőzött az érzelem!
Az életük csodálatosan indult, rövid időn belül megszületett első gyermekük. A lány boldog volt, minden percét betöltötte a szerelem. Bár közös életük időnként döcögött, Hanga segítette társát, együtt haladtak az úton. A férfi időnként lemaradt, a lány bevárta és együtt mehettek tovább. Lehet, itt kezdődtek a bajok? A férfi egy idő után belefáradt, hogy mindig felesége után kullog, a lány talán nem figyelt eléggé, de tény, elmaradtak egymástól. Soha nem szólt a lánynak lassítson! A távolság évről évre nőtt közöttük. Közös váruk már ingott, csak Hanga toldozgatta, foltozgatta, és elérkezett az a pillanat, amikor egy erős vihar mindent romba döntött.
A lány ebben a pillanatban teljesen egyedül volt, nem találta társát, kitől kérjen most segítséget? Áll a viharban, erős szél cibálja haját, szemébe ver az eső, és ő ott áll, kiszolgáltatva a természet erőinek. Indulni kéne, de merre? Lesz még ereje felépíteni új várát?
Lesz még, akiben valaha meg tud bízni? Jár még neki szerelem?
Eddig nyerésre állt az érzelem.
Most vajon ki győz, Értelem vagy Érzelem ?
Hátra néz, élete romokban. Gyönyörű vára az előbb omlott össze. Évekkel ezelőtt, hatalmas munkával felépítette, és most sehol sincs. Nem első eset, hogy komoly gondok vannak, de ekkora, még soha sem volt. Áll és nézi, ahogy vára alól kifogyott az alap, majd összedőlt. Most derült ki, annak idején rosszul választott. Élete várát hazugságra, homokra építette. Bár erős alapokon állt, cölöpjeit szeretetből kovácsolta, az idők bizony nyomot hagytak rajta. Évek alatt a szél, a víz elvégezték alattomos munkájukat. Egy ideig lógott minden a levegőben, most viszont vége, nincs többé.
Ott áll a válaszút előtt. Két lehetősége van, vagy indul nagybátyjához, Értelemhez, vagy nénjéhez, Érzelemhez. Mindkettőt szereti, választani mégis nehéz.
Apja megtanította,- minden döntés előtt alaposan mérlegelj! Az értelem vezesse minden döntésedet!
Anyja megtanította –Szemléld a világot mosolyogva, hallgass az érzelmeidre! Döntésedet a szeretet irányítsa!
Hanga áll az út előtt. Dönteni kell! De hogyan? Kire hallgasson? Apjára vagy anyjára?
Értelem nagybátyja mindig, mindent ésszel ért el, soha nem volt egy szerelmes pillanata sem. Kevés szeretetét nagyon nehezen tudta kimutatni, mégis szerette, hisz oly sok mindenre megtanította. Szerencséje volt, ami hiányzott belőle, nagynénje oldalán megtalálta. Mindig a szeretet jegyében döntött. Sokszor megbántották, mégsem haragudott senkire, mindenkiben talált szeretni valót.
Apja szavai jutnak eszébe: -Döntés előtt mérlegelj!
Végig gondolja hát egész családja történetét.
Apja módos legény volt, bár igen nehéz természetű. Családi hagyományok szerint, nagyanyja nagyon szeretett egy fiatalembert, aki a háborúban meghalt. Rossznyelvek szerint nem a fiút, csak a vagyonát kedvelte, mivel halála után az életben maradt fiútestvér felesége lett. Soha sem szerették egymást, mégis két gyermekkel ajándékozta meg urát. Gyerekeit szeretet nélkül nevelte, soha nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Így lett Hanga apja nehéz természetű.
Győzött az értelem!
Anyja sok gyermekes, szegény családban született. Édesapja éjt nappallá téve dolgozott, hogy népes családját eltarthassa. 7 leánygyermeket neveltek békességben, szeretetben, igaz nagy szegénységben. De szerették egymást, mindenen megosztoztak. Gyakran éhesen, de mosolyogva, egymást becézgetve tértek nyugovóra.
Egyszer egy gazdag rokon az apa elé állt.
- Te sógor, nekünk az asszonnyal soha sem született gyermekünk, hagy neveljük mi egyik lányodat, megadunk neki mindent, mintha saját gyermekünk lenne.
-Ne haragudj, de ezt te sem gondolod komolyan! Melyikről mondjak le, hisz mindegyiket egyformán szeretem. Az egyiket mert dolgos, a másik kedves, harmadik csodálatosan énekel. Mindegyiknek meg van a maga tehetsége. Hogy mondhatnék le bármelyikről is?
Győzött az érzelem!
De a gazdag rokon nem törődött bele a válaszba. Ha nem adja az apja, majd meggyőzi a gyereket! Így is tett. Addig addig édesgette a gyerekeket, míg az egyik apja elé állt.
-Édesapám! Én szeretnék Jani bácsiék gyereke lenni!
Elszomorodott nagyon, de mivel szerette lányait, minden kívánságukat teljesítette, ha tudta; elfogadta hát döntését is.
-Fájó szívvel engedlek el, bár lehet, hogy könnyebb életed lesz. De tudd, ha nem érzed jól magad, ide bármikor visszajöhetsz, hisz szeretünk!
Győzött az értelem!
Sajnos az apának lett igaza, a lány hamarosan rádöbbent, inkább otthon szegénységben, de szeretetben, mint idegenben, gazdagságban, szeretet nélkül.
Győzött az érzelem!
Az évek teltek, múltak. Hanga apja megnősült. Szeretet nélkül, csak a vagyonért. A lánnyal szép hozományt kapott, amire építeni akarta jövőjét.
Győzött az értelem!
Azonban rövid időn belül kiderült, ez a házasság nem fog működni. Apja első betegsége idején az asszonyka gyorsan távozott, új szeretőt keresve, akinek könnyebb természete van, jobban dédelgeti. Elhalmozza szeretettel.
Győzött az érzelem!
Újabb évek következtek, míg a nagyvárosban találkozott Hanga megkeseredett apja és mindig mosolygós, csupa szeretet anyja. A férfi nem tudta érzelmeit kimutatni, de a lány biztos volt abban, szeretetével meggyógyíthatja a férfit, együtt boldogan élhetnének. Addig küzdött a szerelméért, míg győzött az érzelem!
És Hanga anyjának igaza lett, együtt békességben éltek. Rövid időn belül az ég megajándékozta őket egy gyermekkel. Így született meg Hanga.
Szülei közösen, hosszas tanakodtak,-milyen nevet adjanak lányuknak?
Hanga a nehéz körülmények között élő, szívósan kapaszkodó, apró virágú növényről kapta nevét. Igyekeztek úgy nevelni, hogy minden körülmények között megállja helyét. Tanítsa a szeretetet és meggyógyítsa a betegeket. Apja a komoly munkára, gondolkodásra tanította. Anyja a szeretetre. Így lett mosolygós, minden embert szerető lányka, aki látta ki mennyire gyarló. De mindenkiben megtalálta a legapróbb jó tulajdonságot is.
Mikor felnőtt, találkozott azzal a fiúval, akivel elképzelte életét. Párja, szintén nehéz ember volt, de már tudta, hogy kell bánni vele, hisz apja mellett elsajátította ezt a tudományt. Egyébként is, mindig, mindenkiben rálelt a jóra is. Biztos volt abban, most megtalálta társát, akivel leélheti életét. Az apa tiltakozott, az anya szurkolt, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Tudták, a szeretetnek hatalmas ereje van. Mindent legyőzött az érzelem!
Az életük csodálatosan indult, rövid időn belül megszületett első gyermekük. A lány boldog volt, minden percét betöltötte a szerelem. Bár közös életük időnként döcögött, Hanga segítette társát, együtt haladtak az úton. A férfi időnként lemaradt, a lány bevárta és együtt mehettek tovább. Lehet, itt kezdődtek a bajok? A férfi egy idő után belefáradt, hogy mindig felesége után kullog, a lány talán nem figyelt eléggé, de tény, elmaradtak egymástól. Soha nem szólt a lánynak lassítson! A távolság évről évre nőtt közöttük. Közös váruk már ingott, csak Hanga toldozgatta, foltozgatta, és elérkezett az a pillanat, amikor egy erős vihar mindent romba döntött.
A lány ebben a pillanatban teljesen egyedül volt, nem találta társát, kitől kérjen most segítséget? Áll a viharban, erős szél cibálja haját, szemébe ver az eső, és ő ott áll, kiszolgáltatva a természet erőinek. Indulni kéne, de merre? Lesz még ereje felépíteni új várát?
Lesz még, akiben valaha meg tud bízni? Jár még neki szerelem?
Eddig nyerésre állt az érzelem.
Most vajon ki győz, Értelem vagy Érzelem ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése