Lesem a postát, várom nagyon
Szememből könny hull, hagyom
Nézek magamba, én rontottam el?
Tudom, érzelmekkel harcolni nem kell!
Szívem kissé megtört, így kellett lennie
Tudtam én, de nem fogadtam el,
Tudatom hasadt, fáj nagyon
Ő boldog, én talán az vagyok?
Örülök neki, hogy révbe ért
De mért mással?- Kérdem én
Van még remény, magamat áltatom,
Egyszer talán, még visszakaphatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése