CSALÁD MESÉK 3

Árván

1840

Parászka elindult a látogatásokból hazafelé, kosara kiürült. Minden nap meglátogatta a falu bábáját, tőle tudta meg, hol született csecsemő, melyik gyerekágyasnak kell segítség. Most is így tett.

-Lányom! Hogy érzed magad, apád hogy van?

-Galina mama, sajnos apám, anyám halála óta csak árnyéka önmagának, nem tudja elfogadni, hogy a jó isten magához rendelte. A miséket egyre nehezebben tudja megtartani, kérte is a metropolitát, hogy mentsék fel. Monostorba akar vonulni. Rólam tudomást sem vesz. Nagyon rosssz ez így. Ellátom, eszik, de máris visszahúzódik a szobájába. Nagyon aggódom érte. 

- Imádkozz, hogy megoldódjon minden. Jó isten biztos segít majd nektek.

Elköszönt és hazafelé még benézett a temetőbe. Anyja sírján mindig volt friss virág, a falu népe gyakran meglátogatta a sírt. Szeretete jeléül hagytak pár szál virágot.

Otthon nagy csend fogadta. Nem volt meglepő, csak enni jött ki apja a szobából. Nekiállt elkészíteni a vacsorát. 

Belépve a szobába furcsa pózban találta apját. Nem szokta magát ennyire elengedni. Oda lépett, ébresztgette, de nem sikerült felébreszteni. 

-Galina mama! Valami baj történt otthon! Jöjjön velem, nézze meg apámat.

A bába gyorsan magára kapta kabátjátt és ment Parászkával.

- Lányom! Apád már anyáddal együtt van. Gondold végig most mi a teendő, mit fogsz tenni? Talán maradhatsz a új pap mellett, mint házvezetőnő. Vagy kolostorba mész, vagy férjhez. Gondolkozz van-e rokonod, aki befogadna?

A lánynak sok volt ez, nincs egy éve, hogy anyját elveszítette, most az apját. Bement a kis templomba fohászkodni, kérte a jó istent segítsen neki.

Este már elmaradt a mise, mindenki tudta, hogy nincs papjuk, meghalt. Sokan síratták, amióta itt volt, a feleségével együtt sok jót tett a falu népéért. 

Másnap Parászka elment a szomszéd templomhoz, hogy beszéljen az ottani pappal. Meg kellett szervezni a temetést, és ő biztos tudja, mi mindent kell csinálni. 

A temetés után meglátogatták Parászkát az egyháztól. Kérdezték, mi a terve? Ő nem tudta, hogyan tovább. 

A kis házban maradt, összecsomagolta a holmiját és várta az új papot. Felajánlja majd, hogy segít a háztartást vezetni. Talán maradhat.

Pár héttel később megérkezett az új pap és felesége. 

-Vaszilij atya vagyok, a feleségem pedig Irina. Köszönöm, hogy vigyáztál a házra, most már költözhetsz.

-Atyám, nem maradhatnék házvezetőnek?

-Na arról szó sem lehet!-kiáltott fel Irina.

-Szedd a holmid és menj isten hírével!

- Szívesen elmondom, hol kell segítség a faluban, kinek kell ételt vinni. Már megszokták az idősek, gyerekágyasok, betegek.

- Akkor épp ideje, hogy mindenki gondoskodjon magáról! Én senkinek sem fogok ebédet főzni, vagy segíteni!

Parászka csodálkozott nagyon. Neki természetes volt, hogy az egyház segít a bajba jutottaknak. Irina felfogása nagyon nem tetszett neki.

Fogta kis holmiját és indult Galina mamához tanácsért. 

-Mi van lányom? Miért lógatod az orrod?

-Kidobtak- sírta el magát. -Senkinek nem akar segíteni az új pap felesége.

-Maradj most nálam, majd kitaláljuk, mit tehetnénk?

Parászka így maradt a faluban.

Másnap a falu népe ment a templomba misére. Mindenki  kíváncsian várta az új pap első prédikációját. Érdeklődve figyelték a feleségét is. 

Mise után a pap bejelentette, új korszak kezdődik, sokat vár a falu lakóitól.

Kántor meg is kérdezte, mire gondol?

-Nincs jótékonykodás, mindenki oldja meg a problémáit. És elvárom, hogy ezentúl mindenki fizessen a szolgálataimért.

A faluban hamar híre ment. Nagyon nem tetszett ez a hozzáállás senkinek. Azt is megtudták, milyen kíméletlenül küldték el Parászkát. 

A faluban tavasztól őszig csak az idősek, a gyerekek maradtak. Minden munkaképes fiatal napszámba indult az ország távolabbi részébe. A ház melletti kis kertben veteményest alakítottak ki az idősebbek, hogy legyen mit enni. Néhány szárnyas jószágot is tartottak, néhány háznál 1-1 malacot is. Nehezen, de megéltek. Várták haza a férfiakat, akik ősszel hozták a pénzt, terményt, azt osztották be a következő őszig. Bizony minden segítség jól jött volna.