2025. augusztus 2., szombat

 CSALÁD MESÉK 1

Paraszkevia

1819



A kis hegyi úton egy szegényes holmikkal megrakott szekér döcögött. A nap lassan lenyugszik, kezd sötétedni. Új pap érkezik a faluba.

-Dmitrij, soká érünk még oda? Nem szeretnék az erdőben éjszakázni.

-Marina, bármelyik percben megérkezhetünk. A jó isten vigyáz ránk, hogy ne kelljen a rengetegben éjszakáznunk.

Elcsendesedtek, mindenki a gondolataival küzdött. 

Már régen összeházasodtak, sokat költöztek parókiáról parókiára. Még a Munkácsi Bazilita Monostorban találkoztak. Marina apácának készült. Dmitrij papnak. Ahogy Marina megpillantotta az ifjú papnövendéket, kétségei támadtak. Szerelmes lett, anya akart lenni. 

Jekatyerina nővérnek megvallotta érzelmeit. 

- Drága lányom! Ha így érzel, ne legyen lelkifurdalásod. Istent nem csak apácaként szolgálhatod. Az anyaság is istennek tetsző feladat. Jó felesége leszel Dmitrijnek. 

Mielött Dmitrijt papnak szentelték volna, összeházasodtak. Sokat segítettek egymásnak, boldogan éltek, bár gyermekük nem született eddig. Marina kezdett kétségbe esni, legalább egy lányuk lenne! 

Talán most, itt sokáig maradhatnak majd. Az állandóság biztos sokat segít. 

Itt jártak gondolatai, mikor végre meglátták a kis falucska templom tornyát. 

-Marina! Mindjárt ott vagyunk!

Nem sokára megérkeztek a kis templomhoz, a falu kántora már nagyon várta őket, szerett volna hazamenni. Illendőségből megkérdezte:

-Segítsek valamit? Lepakolni, bevinni a holmikat? 

-Köszönjük jó ember, sokat várt ránk, menjen csak haza, megoldjuk, a bútorokat kint hagyjuk, ráérünk reggel bevinni. 

-Bezárom a templomot, máris megyek. 

-Hagyja csak itt a kulcsot, szeretnék imát mondani, hogy végre itt vagyunk, majd bezárom én, ezentúl úgyis az én feladatom lesz- mondta Marina.

Bement a templomba, Szt. Paraszkevia képe elött kezdett imádkozni. Megköszönte, hogy szerencsésen megérkeztek, hogy nem történt semmi rossz az utazás közben. Kérte a gyermekáldást is.

Egyszer csak zajt hall, mintha egy kis macska nyávogna valahová beszorulva. Keresi, majd az oltár elött talál egy kis csomagot. Kinyitja, megdöbben. Nem macska volt benne, hanem egy csecsemő!

-Édes jó istenem! Köszönöm, hogy imám meghallgatásra talált! 

Fogta a kis csomagot és bevitte a paplakba.

-Dmitrij! Nézd mit találtam! Nem adhatjuk az árvaházba, a jó isten nekünk küldte! Mi fogjuk felnevelni.

-Marina, tudom, hogy nagyon szeretnél gyermeket, de ezt így nem lehet! 

Hiába a sok érv, Marina kitartott elhatározása mellett. 

-Senki nem ismer minket! Nem tudhatják, hogy egy csecsemővel érkezünk vagy gyerek nélkül. A hosszú úton megszülethetett a baba. Majd ezt mondjuk.

Kitartóan kérlelte párját.

-Jól van, maradhat, ha nem jelentkezik az anyja. Mi legyen a neve? Mire gondoltál?

-Épp Szt. Paraszkevia képe elött imádkoztam, ha lány, legyen ez a neve. 

Gyengéden bevitték a paplakba, kialakítottak egy kis kuckót, majd holnap csináltatnak bölcsőt neki. Kibontották, kislány! Akkor Paraszkevia.

-Édes kis Parászkám! -Marina halkan énekelgetett a csöppségnek.

Az est leszállt, a templom körül egy fiatal lány járkált, figyelte az eseményeket, hallgatozott kicsit. Megnyugodott. Kislányának jó dolga lesz. Látta a pap felesége milyen kitartóan kérlelte a párját, nem engedte, hogy árva házba vigyék. Jó helye lesz itt, ha már ő nem tudja felnevelni. Elindult haza a szomszéd faluba. 




Nincsenek megjegyzések: