A hídon

A sűrű sötét ködben a lány megy a hídon. Fejében a gondolatok kavarognak. Most mit tegyen? Nem érti, nem tudja! Ő, aki mindig mindent végig gondolt, megtervezett. Elérkezett egy pontra, ahonnan nem látja a tovább vezető utat. Áll a híd közepén, nézi az alatta gomolygó vizet, és töpreng. Hogy jutott idáig? Minden olyan szépen indult, azt hitte, végre boldogan élhet, de nem. Sikerült hatalmas káoszt teremtenie. A fejében legalább akkora a kőd, mint a hídon. Hideg van, fázik. Kabátjába burkolózva lépdel céltalanul. A szeméből sűrűn patakzanak a könnyek. Megáll a híd közepén, nézi a hívogató habokat. Gondolkodik! Ugorjon, vagy ne?A híd másik végén egy idős asszony lépdel, hangulata, mint az idő. Tétova, töprengő. Fáj az élet. Az élet, mely sosem volt egyszerű. Kifelé mutatta, minden rendben, hatalmas boldogságban él. Csak Ő tudta és talán párja, hogy mindez álca. Más van a színfalak mögött. Talán magának sem merte bevallani, kudarcot vallott. Mindez mikor kezdődött? Jó lenne tudni! Szerelmes volt! Nagyon! Bármit elnézett férjének, megmagyarázta, minden úgy jó, ahogy van. Titkon, lelke mélyén talán érezte, mindez nem igaz, de elhitette önmagával. Felnevelte gyermekeit, felnőttek, saját életüket élik. Rádöbbent, már nincs közös cél, mely társa mellett tartja. Mindenki járja a maga útját, a másiknak már nem jut hely. Lépdel a hídon, hogyan tovább? Legegyszerűbb lenne véget vetni a kínoknak. Oly hívogató az alatta hömpölygő víz.Hirtelen meghallja a gondolatokat: -Miért nem enged elmenni? Mi az, ami összeköt Vele? Szeretném kevésbé bántani, de nem megy! Nem enged! Hogyan tovább? Már csak a víz marad?Az asszony felnéz, és a gomolygó ködben megpillantja a lányt. Nézi,…. Ismerős valahonnan. A gondolatok…….igen, a lány gondolatait hallja! Figyel Rá! És rögtön megérti, ugyan arra gondol, mint ő. Ugrani készül! Nem, ezt nem hagyhatja, hisz még oly fiatal! Előtte az élet, nem lehet ennyire elkeseredve! Látja, ahogy készül átvetni magát. Még egy pillanat és megteszi! Önkénytelenül is a lányhoz lép, csendben vállára teszi a kezét, lassan, nehogy megijessze. A lány ránéz, és hirtelen mindketten megrémülnek. Hisz ez saját maga! Ez hogy lehet? Ezért hallja a gondolatokat? Saját magával nézne farkas szemet? Néznek egymásra, és nem értik a helyzetet. Mindez, oly furcsa, annyira hihetetlen! Ugyanaz a nő fiatalon és öregen? Létezik ilyen? Csak néznek egymás szemébe, és hallják egymás gondolatait, érzik érzéseiket! Együtt a fiatal erő és az idős bölcsesség! Ugrani? Vagy visszatartani a másikat? Önmagamat? Racionálisan, muszáj a másikat visszafogni, egyébként hogy lehetne önmagunkkal szembenézni? Nem, egy férfi miatt sem szabad a jövőt eldobni! Fogják egymás kezét, lassan elindulnak, le a hídról. Minden lépéssel közelebb kerülnek egymáshoz. Mire a híd végére érnek, már csak egy asszonyt látni, aki épp most nyerte meg az életet!