A téli erdőben az öreg macska indul hazafelé a vadászatból. Mai vadászata sem volt sikeres, mióta párjával külön utakon járnak, gyakran előfordul. Már feljött a nap, szemét elvakítja a fény, messze van még otthonától. Töpreng, érdemes hazamennie, vagy pihenjen meg útközben?
Ahogy pihen a téli szélzúgásban egy hangot hall. Vaksi szemével, rossz fülével figyel, honnan jöhet ez a hang? Mintha társa lenne, aki segítségért esdekel. Meglát egy tüskés ágakból összetákolt vackot, onnan jönnek a hangok. Pihen egy sort, erőt gyűjt, majd nekiáll kiszabadítani a másikat. A tüskék szúrnak, a fény vakít, a szél zúgásától nem érti a másik jelzéseit. Fáradt, aludni kellene, de ott a másik, elzárva a külvilágtól! Rövid szünet után folytatja munkáját, hisz szeretné a társát kiszabadítani. Fáradhatatlanul dolgozik egész nap. Az idő múlik, a szél is elül, egyre jobban hall. Lassan a nap is lebukik az égalján, kezd jobban látni. És akkor észreveszi, mivel töltötte egész napját. Azt hitte, a tüskék fogságából szabadítja ki a másik macskát, de nem! A kuckó mélyen egy félig éber, félig dermedt sün csücsül. Ahogy hozzáér, rögtön összegömbölyödik. És ő azt hitte, a tüskék tartják fogva a másikat!
Néznek egymásra, kérdőn, ki is a másik?
A macska:- tehát a másik ezt szerette volna tudatni? Csak ő volt süket és vak? Most haragudjon? Támadjon a másikra? Hisz megzavarta! A sünnek kellene haragudni! Pedig már megkedvelte, gondolta az éj leple alatt együtt indulhatnak vadászni. Társra talált.
A sün:- ki az, aki meg merte zavarni téli álmát? Ő visított, a másik miért nem értette meg? Többször is jelezte, nem kell a segítség! Még nincs itt a tavasz, alhatna tovább.
Ül szomorúan, most mi legyen? Indulhat vadászni egyedül, vagy vele együtt? Esetleg visszaépíti a menedékhelyét, és várja a tavaszt. Vajon mire gondolt a másik? Mit szeretne? Csak ül és töpreng. Nehéz a döntés!
Ahogy pihen a téli szélzúgásban egy hangot hall. Vaksi szemével, rossz fülével figyel, honnan jöhet ez a hang? Mintha társa lenne, aki segítségért esdekel. Meglát egy tüskés ágakból összetákolt vackot, onnan jönnek a hangok. Pihen egy sort, erőt gyűjt, majd nekiáll kiszabadítani a másikat. A tüskék szúrnak, a fény vakít, a szél zúgásától nem érti a másik jelzéseit. Fáradt, aludni kellene, de ott a másik, elzárva a külvilágtól! Rövid szünet után folytatja munkáját, hisz szeretné a társát kiszabadítani. Fáradhatatlanul dolgozik egész nap. Az idő múlik, a szél is elül, egyre jobban hall. Lassan a nap is lebukik az égalján, kezd jobban látni. És akkor észreveszi, mivel töltötte egész napját. Azt hitte, a tüskék fogságából szabadítja ki a másik macskát, de nem! A kuckó mélyen egy félig éber, félig dermedt sün csücsül. Ahogy hozzáér, rögtön összegömbölyödik. És ő azt hitte, a tüskék tartják fogva a másikat!
Néznek egymásra, kérdőn, ki is a másik?
A macska:- tehát a másik ezt szerette volna tudatni? Csak ő volt süket és vak? Most haragudjon? Támadjon a másikra? Hisz megzavarta! A sünnek kellene haragudni! Pedig már megkedvelte, gondolta az éj leple alatt együtt indulhatnak vadászni. Társra talált.
A sün:- ki az, aki meg merte zavarni téli álmát? Ő visított, a másik miért nem értette meg? Többször is jelezte, nem kell a segítség! Még nincs itt a tavasz, alhatna tovább.
Ül szomorúan, most mi legyen? Indulhat vadászni egyedül, vagy vele együtt? Esetleg visszaépíti a menedékhelyét, és várja a tavaszt. Vajon mire gondolt a másik? Mit szeretne? Csak ül és töpreng. Nehéz a döntés!
1 megjegyzés:
Néha akkor is szúrósak vagyunk, amikor nem kéne. :(
Gyere és látogass meg légyszíves, meglepetés vár. pusza és ölelés :) Juckó
Megjegyzés küldése